A hőszigetelő anyagok természetes, vagy gyakrabban, mesterséges anyagokból gyártott, nagy pórustérfogatú, kis testsűrűségű, üreges, vagy szálas szerkezetű termékek, amelyeket szilárd váz és levegővel, vagy más gázokkal telített pórusok és kapillárisok rendszere alkot. Hőszigetelő anyagoknak azokat az anyagokat tekintjük, amelyek hővezetési tényezője (l) kisebb 0,15 W/mK értéknél. A hőszigetelő anyagok összes műszaki jellemzőjét a pórusszerkezet mennyisége és minősége határozza meg.

n Hővezetési tényező (l) [V/m2K]. Az anyag hővezető képességét jellemzi 10°C-on
       (minél kisebb az érték annál jobb). Az érték nedvességfelvétel hatására romlik.
n Testsűrűség (rt) [kg/m3]. Az anyagok egy m3-nyi mennyiségének súlya,
       (általában minél nagyobb az érték annál jobb).
n Nedvességfelvétel (wn) [m%]. Az anyagok pórusaiba meghatározott körülmények
        között felvett  nedvesség mutató száma a térfogat %-ában,
        (minél kisebb az érték annál jobb).
n Nyomószilárdság (d) [N/mm2]. Műanyag haboknál a 2%, ill. 10% összenyomódáshoz
        tartozó feszültség mértéke, (minél nagyobb az érték annál jobb).
n Hőállóság [°C]. Azon hőmérsékleti határ, ameddig az anyag eredeti tulajdonságait
        megtartja, (minél nagyobb az érték annál jobb).

Természetes alapanyagú hőszigetelő anyagok

n Szilikátszálas hőszigetelő anyagok
n Szemcsés hőszigetelő anyagok (duzzasztott perlit)
n Hőszigetelő habarcsok, vakolatok
n Növényi alapanyagokból készített hőszigetelő anyagok

n Polisztirol habok
n Polietilén hőszigetelő anyagok (PE habok)
n Poliuretán hőszigetelő anyagok (PUR habok)
n Társított hőszigetelő elemek

Az energiaárak folyamatos növekedése, a környezetvédelem és a rendelkezésre álló energiaforrások szűkössége miatt egyre nagyobb igény mutatkozik a homlokzati hőszigetelő rendszerekre. A jól kiválasztott homlokzati hőszigetelő rendszer alkalmazásával energiát és pénzt takaríthat meg. Megfelelően kialakított hőszigeteléssel elkerülhető a hőhidak, és ezzel együtt a penészfoltok kialakulása. Javul a komfortérzet azáltal, hogy a hőszigetelt falazatnál csökken a fal és a belső helyiségek levegőjének hőmérséklete közötti különbség. Kellemesebb hőérzetet biztosít alacsonyabb levegő hőmérsékletnél is, nem érezhető a falak hideg sugárzása, javul az épület hőtároló képessége. Az épület hőveszteségének 30%-a a nem megfelelő hőszigetelő képességű határoló falakon távozik. Hőszigetelő rendszer alkalmazásával a falak hőtároló kapacitása növelhető, mely télen gazdaságos fűtésszabályozást, nyáron pedig természetes klímát eredményez. A hőszigeteléssel a fűtési költségeit akár 15-20%-kal is csökkent heti, így hosszú távon ez a befektetés megtérül. A nehézszerkezetes épületeknél (téglaházak, vasbeton szerkezetek) a külső oldali hőszigetelés a falszerkezet hőtároló képességének hatékonyabb kihasználását teszi lehetővé. A napsütéses órák alatt az ablakokon bejutó sugárzást a falak, a padló elnyelik, tárolják. Éjszaka viszont leadják, és mivel a hőszigetelés kifelé nem engedi, csak befelé adhatják le a hőt. Ezáltal a hőigény napi ingadozása csökkenni fog, hiszen pont a leghidegebb időszakokban jelentkezik a hőtárolás kedvező hatása. Téglaszerkezeteknél egy 30 cm-es fal a tapasztalat szerint mintegy 8-9 óra alatt adja le a többlet hőtartalmát. Ez a kedvező hatás jobb körülményeket biztosít egy esetleges éjszakai takarékos fűtéshez, amely további megtakarításokat tesz lehetővé. Épületeink túlnyomó többsége (több mint 94%-a) már építésükkor sem felelt volna meg a mai hőtechnikai követelményeknek. Azóta hőtechnikai tulajdonságaik csak romlottak. A szigetelőanyagok nagy hőellenállásukat általában a levegővel kitöltött pórusoknak köszönhetik, melyek ha vízzel telítődnek, elvesztik hőszigetelő hatásukat. A jelenség öngerjesztő hatású: ha romlik a hőszigetelés, a falszerkezet jobban lehűl, ami lecsapódáshoz a tartószerkezet állagának romlásához vezet. Utólagos hőszigeteléssel a belső felület leghidegebb pontjának hőmérséklete megnő. Ezáltal magasabb nedvességtartalmat engedhetünk meg a belső térben a felületi kondenzáció és penészképződés veszélye nélkül. Ha magasabb a megengedett nedvességtartalom, kevesebbet kell szellőztetni, vagyis csökken a szellőzési hőveszteség, amely az összes hőveszteség jelentős részét képezi (mintegy 30-50%-át).